Első napom az iskolában.
Fáradtam ülök le a harmadik sorba (a négyből). Szeretek minél hátrébb ülni, hogy nem, nem én felelek év elején az almafából! Ezzel csak az a baj hogy nem én vagyok az egyetlen aki ugyanígy gondolkodik. A Gábor meg a Márk hátul verekedtek, Robi meg a hülye poénjait lökte. Tipikus, nem tudom mért lepett meg.
Szemeimmel az új termünket pásztáztam. A jó öreg földrajz terem. A terem volt gazdája a földrajztanár, egy megrögzött mániákus védelmezője volt termének. Tanári évei alatt az egyik legszebb teremmé vált a keze alatt (na meg pár zsíros szülő segítségével). A lényeg a lényeg szép volt, majd elindultam a barátaim után nézni. A folyosó végén dumáltak mind a ketten.
-Napot!-ásítottam.-Bocs de nem volt otthon kávé..
-Nálunk se.-söpörte rövid haját oldalra Mia.-Szóval nyugi, én is rohadt fáradt vagyok, de na! Ez van!
Rea felém fordult. Szemüvegei közül a feketét vette fel. Egyenes vállig érő haját kiengedte.
-És mizu Lea?-kérdezett.
-Semmi különös, csak szar újra suliban lenni.
Ennek ellenére igenis alig vártam az iskolát. Mindig vártam, de sose vallottam be.
-Becsöngettek!-pattant fel Rea mint akit megcsíptek.
És egymás mellé ülve (melléjük ültem, mert láttam a táskáikat) elkezdtük a rettenetes unalmas és teljesen felesleges év eleji osztályfőnöki órákat, amiket mindenki végigaludt.