1 CH- 1 || Hamis szentként bélyegeztek meg, és felbontották az eljegyzésemet.

Elvira Von Lustro. Nem fogadhatlak el szentnek! Az a 'Liliomlány', akit te műveltél, hamisítvány volt! Te hamis szent!"

Az ország ifjú királya, Alexander-sama mondta ezt nekem.

Mindenki meglepetten felkiáltott.

"Elvira úrnő nem szent?"

"Biztos valami tévedés történt."

Biztos valami tévedés történt.

Eredetileg ez a 'Szentek szertartása' törvényes szentnek ismert volna el engem.

De most hirtelen 'hamis szentnek' neveztek.

Alexander herceg tovább emelte a hangját.

"Csak Elvira volt képes megtermeszteni és kivirágoztatni a legendás Lányliliomot. Mindenki így gondolta, beleértve engem is. De Elvira pontosan ezt tervezte! A 'Szűzliliom' egy hamisítvány volt! Azok csak fehér liliomok voltak, amelyek ritkaságszámba mentek!"

"Ez lehetetlen!"

Apám volt az, aki közbeszólt.

Alexander elvigyorodott és azt mondta,

"Lustro herceg, a viselkedését a lánya iránti szeretetből fakadó cselekedetnek tekintem. De akárhogy is érvelsz, a tény tény marad. Mit mondasz? Főpapnő."

A főpap gyorsan kijött, és azt mondta.

"Igazad van. Lady Elvira nem volt szent."

"Akkor kérdem én, ki az igazi szent?"

A főpapnő egy nő nevét kiáltotta.

"Natalia Zittrina Zwoto! Gyere ide!"

Igen, Natalia vagyok, itt vagyok."

Natalia megjelent a tömegből, és mellém állt.

Nem hiszem, hogy a fekete, csipkés, leleplező ruha, amit az álarcosbálokon visel, megfelelő lenne erre az alkalomra, de ezt nem én mondom meg.

"Gratulálok, Natalia - mondta a főpapnő magas hangon.

"Gratulálok, Natalia. Te egy szent vagy!"

"Badarság!"

Apám kiáltozásának hangjától megfájdult a szívem.

Sajnálom, apám.

A főpapnő folytatta.

"Natalia, a liliom, amit te neveltél, a 'Szűzliliom' volt. Ezért ennek a földnek a szentje... Natalia!"

"Natalia?"

"Natalia? A bárónő?"

"Szóval, mi fog történni?"

A zsongás körülöttünk a tetőfokára hágott. Apám tiltakozni akart, de anyám visszatartotta.

Aztán Alexander herceg megszólalt,

"Ha nem vagy szent, akkor ez azt jelenti, hogy az Elvirával való eljegyzésemet elfelejtették."

Ekkor nyitottam ki először a számat.

"Igen, értem."

[ Ez nem az összefoglaló, bár rendkívül hasonló az első fejezethez. ]